A válasz helyes. Az odavezető út nem.

A 420-as szám két összeegyeztethetetlen okból is lehet helyes. Ebben a képzeletbeli példában két ügynök ugyanazt a 420 vásárlóból álló kapcsolatszegmenst adja vissza. Az egyik a jóváhagyott áruházi közönséget használta, és ellenőrizte a hozzájárulást. A másik egy másik munkaterület elavult exportját másolta át, amely véletlenül ugyanennyi kapcsolatot tartalmazott.

Ha csak az eredményt pontozzuk, mindkettő teljes pontot kap. Ez rossz értékelés.

Az ügynöki környezetek ellenőrzéséről szóló beszélgetés elkülöníti a végső kimenetet az odavezető úttól. A táblázatos példájában a helyes szám csak a feladat egy része. A képletek, forráshivatkozások és előírt formázás is számítanak. Integrációban ez még élesebb különbség: az eredet eldöntheti, egyáltalán megengedett volt-e az eredmény.

A végső érték nem bizonyítja a származását

Tegyük fel, hogy egy ügynök mezőleképezést javasol az áruház vásárlói objektuma és egy marketingrendszer között. Az email mezőt e-mailre, a firstName mezőt keresztnévre, a hozzájárulási mezőt a célrendszer marketingállapotára képezi le. Az előnézet hihető.

Mit olvasott ehhez? Az aktuális sémát, egy régi mintát vagy másik fiók dokumentumát? Megnézte a hozzájárulási mező jelentését, vagy a címkéjéből következtetett rá? A null értéket „nem iratkozott fel” állapotnak tekintette, vagy „ismeretlennek”?

Mindegyik válasz változtat azon, mennyire megbízható ugyanaz a végső leképezés. A leképezés kimenet. A bizonyítékok nyomvonala az érv a használata mellett.

A nyomvonalnak azt is rögzítenie kell, hogy a döntéskor az egyes források melyik verziója volt elérhető. Egy később javított séma képernyőképe nem magyarázza meg a tegnap javasolt leképezést. A döntés mellé rögzítsd a fontos séma- vagy dokumentumverziót, és tartsd meg a kapcsolatot a verzió és a jóváhagyott szabály között. A cél a döntés rekonstruálása, nem az ügynök által látott minden oldal mentése.

Ezért az eszköznyomvonal fontosabb lehet egy magabiztos magyarázatnál. A nyomvonal rögzíti az ügynök konkrét hívásait és azonosítóit. Az írott összefoglaló hasznos lehet, de nem bizonyítja, hogy a forrást valóban megnézte. Integrációnál a bizonyíték a forrásobjektumra, a célrendszer szerződésére és az adatot mozgató konkrét szabályra mutasson.

Az üzleti eszközök integrálásáról szóló útmutató a mezőtulajdonlással kezd, mert a két oldalon szereplő nevek ritkán döntik el a jogosultságot. A folyamatellenőrzés azt kérdezi, hogy az ügynök valóban figyelembe vette-e ezt a döntést, mielőtt írást tervezett.

Írd bele a feladatba a megengedett utat

A jó teszteset két részből áll. Először rögzíti, minek kell a célrendszerben lennie. Másodszor megmondja, milyen bizonyítékok és műveletek engedélyezettek odáig.

A szemléltető szegmensnél a várt kimenet lehet 420 kapcsolat. A jóváhagyott út ugyanakkor áruházra korlátozott lekérdezést, aktuális hozzájárulási leképezést és a kizárt rekordokat megnevező előnézetet is megkövetelhet. Tilthatja a munkaterületek közötti olvasást és a kampány közvetlen elküldését.

Így az ellenőrző konkrét lesz. Mechanikusan elutasíthat másik munkaterülethez tartozó azonosítót. Ellenőrizheti, hogy az aktiválás előtt volt-e előnézeti hívás. Megállapíthatja, hogy a kimenetben megnevezett adatforrás egyezik-e a nyomvonalban szereplővel. Ezek szabályok, nem modellvélemények.

Maradhat megítélést igénylő kérdés: a kiválasztott hozzájárulási mező tényleg engedélyt jelentett ehhez a kampányhoz? Itt az illetékes személynek vagy egy szűk döntési modellnek kell megvizsgálnia a mező definícióját és a tervezett felhasználást. A szabály és a megítélés más feladatot végez.

Ez hasznos hibaüzenetet ad a tesztnek. A „rossz válasz” találgatásra kényszeríti a csapatot. A „helyes darabszám, de a közönséget másik munkaterületből olvastad” adathatár-sértést nevez meg. A „helyes leképezés, de nem volt elérhető a hozzájárulás definíciója” hiányzó bizonyítékot jelez. Az ellenőrző közölje a sikertelen feltételt és az érintett nyomvonalbejegyzést, hogy a javítás az utat változtassa meg, ne csak a végső megfogalmazást.

Mit bizonyít a nyomvonal?

1. Jóváhagyott forrás és kötelező ellenőrzések

   Az út elfogadása

   Az eredményhez megvan a feladat által előírt bizonyíték.

2. Másik munkaterület forrása

   Az út elutasítása

   Az egyező darabszám nem adhat felhatalmazást erre az olvasásra.

3. Hiányzó kötelező bizonyíték

   Visszatartás felülvizsgálatra

   A kimenet önmagában nem mutatja meg, hogyan keletkezett.

Ne legyen a nyomvonalból üres szertartás

Jogos ellenvetés: „Az ügynök elvégezheti a kötelező hívásokat anélkül, hogy figyelembe venné őket.” Igaz. A híváslista azt bizonyítja, hogy a hívás megtörtént. Nem bizonyítja, hogy a kapott bizonyíték hatott a döntésre.

Ezt úgy tesztelheted, hogy változtatod a bizonyítékot. Mutass két egyébként hasonló rekordot eltérő hozzájárulási állapottal. Ha az ügynök mindkettőre ugyanazt a leképezést és magyarázatot adja, a látszólagos forrásvizsgálat színjáték lehet. Másik próba: távolíts el egy kötelező forrást, és várd el, hogy az ügynök megálljon. Aki emlékezetből tölti ki a hiányt, nem követte az előírt utat.

Ennek ára a több munka a tesztkörnyezetben. Valakinek meg kell határoznia az engedélyezett forrásokat, a várt különbségeket és a tiltott rövidítéseket. Az általános „jónak tűnt a válasz?” pontszám olcsóbb. Kevesebbet tanít.

A fordított ETL a leképezést ismétlődő adatmozgatássá alakítja. A leképezés jóváhagyása után egyszerű kód alkalmazhatja, az ügynöknek nem kell minden sornál újra megvizsgálnia a bizonyítékot. Az út ellenőrzése azokhoz a döntésekhez tartozik, amelyek létrehozzák vagy módosítják a szabályt, majd újra előkerül, ha egy megváltozott szerződés kétségessé teszi.

A másik fiókból szerzett helyes válasz nem majdnem siker. Az másik feladat.